Mi az a polatest?

A polatest egy átfogó vizsgálat, amellyel pontosan mérhető, hogy a szemek külön-külön hogyan működnek, illetve, hogy a két szem együtt képes-e egy pontra fókuszálni. A vizsgálatot erre szakosodott specialista végzi, aki rendelkezik a szükséges mérőeszközzel (pl. Carl Zeiss i.Polatest). Hazánkban csak néhány orvos / optometrista szakosodott a heterophoria kimutatására. A vizsgálat alapja a pozitív polarizáció elve alapján alkotott kép, amelyet próbakeretre illeszthető polarizációs szűrőkön keresztül vizsgálunk.

A pozitív polarizáció lényege, hogy hátsó megvilágítású kijelző fehér hátterén az ábrák fekete jelek formájában tűnnek elő, amelyek a különböző polarizációs irányoknak köszönhetően a két szemben eltérő képek megjelenését eredményezik, amelyeket az agyunk, optimális esetben, egy képpé olvaszt össze.

A szemvizsgálat menete

Az esetek nagy többségében a teljes vizsgálat két napon történik, mivel az első vizsgálat során a páciens fáradtsága a második vizsgálat (polatest) kimenetelét nagyban befolyásolhatja.

Az első, a refrakciós vizsgálat, amely két részből áll: szubjektív és objektív. Az objektív vizsgálat refkeratométerrel történik, amelynél a páciens az állát a gépnek támasztja, majd először az egyik, majd a másik szemmel éles / életlen kép váltakozását látja (léggömb, hajó, kis ház). Ezután következik a szubjektív vizsgálat. A páciens fejére állítjuk a próbakeretet, és először a bal szem letakarása után a jobb szem nyers vízusát (a szem dioptria nélküli teljesítőképessége) vizsgáljuk. Ezt követően próbalencsékkel beállítjuk a páciens szubjektív értékelése alapján legtökéletesebb látásélességet, majd egyéb optikai elveken alapuló ellenőrzéssel biztosítjuk a vizsgálat sikerességét meggátolva ezzel, hogy a páciens elbizonytalanodjon. Ugyanezt a folyamatot hajtjuk végre a másik szemen, végül pedig a két szemet egyszerre, takarás nélkül hangoljuk finomra.

A második napon kezdjük a polatest vizsgálatot, amelyet az első vizsgálat által megkapott értékek alapján végzünk. Ennek a vizsgálatnak az alapja, hogy a páciens nyugalmi állapotban legyen, mivel a vizsgálat során az erőlködés befolyásolhatja a szemizom állapotát, valamint a vizsgálat időtartamát.

A próbakeret elé a vizsgálat ezen szakaszában polarizációs szűrőket helyezünk, amelyekkel a két szembe különböző képeket juttatunk (lásd 3D mozi), amelyeket az agy a fúzió hatására megpróbál összeolvasztani. A heterophoriák megjelenését a páciens pár perc elteltével észlelheti, amiket prizmás próbalencsékkel tudunk korrigálni, és így elérhetjük a szemizmok optimális állapotát. A vizsgálat végén mindent még egyszer ellenőrzünk távoli, illetve közeli nézéssel, majd a páciens a próbakeretben felállva ellenőrzi a térlátását.